![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Elfognám szél-szerelmedet Mióta biztosan tudod hogy létezésed éltet engem: képzelt fölény duruzsoló biztonságát se szítja bennem kétségeid sóhaj-szele - hamuvá lett lobogó gőgöm, elfognám szél-szerelmedet, hogy örökké nálam időzzön. Már gyermekláncfű-bolyhait lefújtad mind a kétkedésnek, a "szeret - nem szeret" pihék úgy fogytak el, ahogy remélted; szeret - vallott a sorsvirág s lehet: e vallomás a veszte ... Talán szeretlek? - megszeretsz. Szeretlek! - s talán nem szeretsz te. Úgy vagyok, mint aki magát megadta épp a harcmezőkön, s várja, hogy ellensége most elfogja vagy szivébe lőjön, rejtélyességem fegyverét önként, feladva felredobtam, s hogy foglyul ejts - azt várom én végleges-kiszolgáltatottan |
|